A keddi nap óta, amikor az FTC Zrt. első fokon pert nyert az MLSZ ellen, az írott és elektronikus médiában olyan fejtegetéseket olvashatunk, hallhatunk, hogy az FTC Zrt. bírósághoz fordulása fegyelmi vétség. Ezek a sajtótermékek gyakran elmulasztották az FTC Zrt. álláspontját közölni az üggyel kapcsolatban.

Nem vitatjuk, hogy a FIFA Alapszabály 61. cikkely 2. pontja értelmében „a rendes bíróságokhoz való fordulás tilos, hacsak erről a FIFA nem rendelkezik külön szabályzataiban.” Ennél a rendelkezésnél azonban ezt az elvet az UEFA Alapszabálya 60. cikkelye részletesebben kifejti. E szerint „a szövetségeknek egy olyan rendelkezést is bele kell venniük az alapszabályukba, amelyben a felmerülő nemzeti vitás ügyeket, illetve az alapszabályuk, vagy szabályzataik alkalmazásával kapcsolatos ügyeket – eleget téve a nemzeti törvényhozásnak – a legvégső esetben átadják egy független és pártatlan választott bíróságnak – minden egyéb rendes bíróság kizárásával.” Tehát nem „sportbíróságról”, hanem csupán választottbíróságról rendelkezik az UEFA. Az nyilvánvaló, hogy az FTC Zrt. ügye nemzeti vitás ügy.

Az is látható, hogy az UEFA Alapszabály fenti rendelkezése keretrendelkezés, amelyet a tagszövetségnek kell az adott állam jogszabályainak figyelembevételével tartalommal megtöltenie, mintegy „végrehajtási rendelkezéseket” alkotnia, hiszen ezek nélkül az UEFA-rendelkezés önmagában végrehajthatatlan. Az MLSZ Alapszabály nem jelöl ki konkrét választottbíróságot, mindössze annyit ír a 3. § (1) bekezdésében, hogy a FIFA és az UEFA Alapszabályát és szabályzatait elfogadja, betartja és betartatja, a két idézett rendelkezésre azonban speciális szabályt ír, ezeket „magára nézve kötelezően elismeri”. Mivel e rendelkezésekre tehát az általános „betartja, betartatja” szabályhoz képest speciálisan csak azt írja az Alapszabály, hogy magára nézve ismeri el a szövetség, kérdés, van-e jogalapja azt tagjaival betartatni. Az is érdekes kérdés, hogy ha az MLSZ éppen magára nézve kötelezőnek ismeri el a FIFA rendelkezését, miért kíván fellebbezni az elsőfokú határozat ellen, hiszen így rendes bírósághoz – a Fővárosi Ítélőtáblához – fordul.

Az MLSZ Alapszabály fenti hiányossága folytán nem állapítható meg egyértelműen, mely választottbírósághoz fordulhattunk volna, hiszen több állandó választottbíróság létezik Magyarországon, és eseti választottbíróság kikötésére is van lehetőség. Az, hogy a Sportról szóló 2004. évi I. tv. felállította a Sport Állandó Választottbíróságot, önmagában nem rendezi ezt a kérdést, hiszen ehhez a bírósághoz is a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata alapján lehet fordulni a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 3. § (1) c) pontja alapján, arra is tekintettel, hogy az ügyben a Sportról szóló 2004. évi I. tv. 47. § (1) szerint kell eljárni, amely alávetési nyilatkozatot ír elő a Sport Állandó Választottbírósághoz fordulás esetére.

Megjegyezzük, hogy az MLSZ rendezhette volna e kérdést úgy, hogy a licenceljárás során aláírandó számtalan dokumentum egyikében választottbírósági alávető nyilatkozatot is aláírat tagjaival, és maga is aláír ilyet. Ez nem történt meg. Alávetési nyilatkozatot a mai napig az MLSZ sem tett. Azt is megjegyezzük, hogy keresetindításunkról az MLSZ nem sokkal az után értesült, hogy bírósághoz fordultunk, azonban csak akkor vetette fel azt, hogy a Sport Állandó Választottbírósághoz kellene fordulnunk, és hogy az MLSZ szívesen tenne alávetési nyilatkozatot, amikor már letelt a határozatok megtámadására nyitva álló 30 napos határidő, így keresetünk visszavonása esetén eredményesen már nem fordulhattunk választottbírósághoz. Az már csak érdekes adalék, hogy éppen az MLSZ Alapszabály egyes rendelkezései említik a bírói út lehetőségét a választottbírói út helyett, így említést érdemel az 52. § (3) bekezdése, amely szerint az MLSZ tagjai a vitáikat „a bírósági út igénybevétele előtt – az Elnökség előtt kötelesek egyeztetni”.

A Legfelsőbb Bíróság BH1993. 55. számon közzétett döntésében kifejtette, hogy a tagegyesület a bíróság előtt megtámadhatja a szövetség törvénysértő határozatát. Ebben az ügyben az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a „felperes az egyesületi törvény alapján jogosult bírósághoz fordulni, a jog gyakorlása nem fegyelmi vétség”, a Legfelsőbb Bíróság osztotta és kiegészítette a következőkkel. „Az egyesülési jogból származó jogosítványokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ilyen jogosultság az önkormányzati működés elve, amely azt jelenti, hogy a társadalmi szervezet a jogszabály keretei között maga határozhatja meg működésének szabályait, és e szabályok megsértésének következményeit. A társadalmi szervezet azonban működése során köteles tiszteletben tartani a törvény rendelkezéseit és saját alapszabályát. Amennyiben a társadalmi szervezet e kötelezettségét nem teljesíti, a tag, illetve a tagegyesület a bíróságtól kérheti a sérelmes döntés megsemmisítését… A felperes egyesület nem vétett a szövetség alapszabálya ellen, és az egyesületi törvény alapján jogosult volt az ügyészséghez, illetve a bírósághoz fordulni.”

Az FTC Zrt-nek az üggyel kapcsolatos további jogi lépéseiről a nyilvánosságot a későbbiekben értesítjük.