Csapatkapitányunk most is azt mondja, ő sohasem elégedett teljes mértékben önmagával.
- Mindenkinek el kell számolnia a lelkiismeretével, ezt én is megtettem - mondta Lipcsei a 100%Fradinak. - Voltak hibáim, például az utolsó két meccsen, de úgy érzem, tiszta a lelkiismeretem, ami tőlem még elvárható, azt megtettem. Elmúltam harmincöt éves, és így is az első helyen végeztem a csapat kanadai tabelláján, én adtam a legtöbb gólpasszt. Nem csak "önfrankózás" ez a részemről, de a statisztikák szerint a gólok közel felét ketten hoztuk össze Tökivel. Amikor nekünk nem ment úgy, vagy hibáztunk, akkor nemigen akadt olyan játékos, aki átlendítette volna a csapatot a holtponton.

Buznak és esetleg Laczkónak még voltak fontos góljai, de kiélezett helyzetben kevesen tudtak a csapaton lökni. De természetesen nekünk, idősebbeknek is van felelősségünk a kialakult helyzetben. Engem például nagyon megviselt ez a tavasz, több mint tíz évet játszottam már az Üllői úton, de ilyen rossz tavaszra még nem emlékszem. Volt már olyan korábban is, hogy a körülmények alaposan megviselték az embert, de ennyire még talán engem sem viselt meg semmi. Úgy érzem, időközben túl sokat kellett másokkal foglalkozni, például a meccsek alatt is, egyre kevésbé tudtam a saját játékommal foglalkozni, ez pedig felőrölt a bajnokság végére.

Melyik volt a legjobb meccsed?
- A Tuzsér elleni 7-1-es győzelmünkre nagyon szívesen emlékszem vissza, de a Pécs elleni sima kupasiker is jó emlék.

Melyik a legrosszabb emlékű meccs?
- Utolsó kettő, gondolom nem kell magyarázni, miért.

Ki volt az év felfedezettje?
- Nagy Sándor.

Melyik volt az év gólja?
- Rúgtam én is szép gólokat, de Bartha Laci Orosháza elleni ballábas bombáját emelném ki.

Ki volt az idény legjobbja?
- Tököli Attila.

Az eddigi értékelések a játékosoktól